PILOTKRITIKA: Superman és Lois (2021)
Amikor a CW bejelentette, hogy érkezik a Superman & Lois sorozat Tyler Hoechlin és Elizabeth Tulloch főszereplésével, egy hanyag legyintéssel nyugtáztam a hírt, és szerintem még sokan voltak így ezzel. Nagyjából ismerve az Arrowverzum produkcióinak stílusát, tónusát és akár minőségét, magamban precízen fel tudtam térképezni, hogy milyen lesz ez a sorozat, és azt is eldöntöttem, hogy én bizony ezt nem fogom figyelemmel követni, maximum a pilotnak adok egy esélyt. Aztán jött az első trailer, és emlékeztetett arra, hogy nem szabad elhamarkodottan dönteni, és az előítéleteket is ajánlott félretenni.
Már az előzetesen látszott, hogy Todd Helbing showrunner és csapata egészen más megközelítést képzelt el a ki tudja, hanyadik Superman feldolgozásnak. Az már évek óta nem nagy kunszt, hogy egy tévésorozat filmes látványvilággal és hangulattal rendelkezik, de az Arrowverzum korábban nem mutatott ambíciókat ebbe az irányba. A Superman és Lois azonban abszolút filmes tálalású, és ez jól is áll neki. Superman jelmeze kérdés nélkül sorolható a jobban sikerült Arrowverzum kosztümök közé, a képarány és a fényképezés is a mozikat idézi, a csatornára sokszor jellemző szappanoperás dramaturgia helyett pedig működőképes, átélhető drámát kapunk.
Supermant láthattuk már sokféleképpen, több színész és rendező víziója szerint bemutatva, most mégis olyan szerepben nézhetjük meg, amire eddig élőszereplős adaptációban még nem került sor: két kamaszfiú édesapjaként. Ezzel érdekesen megfordul a kocka, hiszen Clark ezúttal abban a mentorszerepben kell helytálljon, ami eddig Jor-El vagy Jonathan Kent feladata volt a filmekben és sorozatokban. Továbbá felmerül az a kérdés, hogy mi van akkor, ha a világnak és a családnak egyszerre van szüksége Supermanre, illetve belép a műfaj talán közhelyesnek számító konfliktusa is, miszerint a hős tartsa-e titokban valódi kilétét a szerettei (jelen esetben a két fiú) előtt, vagy legyen hozzájuk őszinte, járjon ez bármekkora lelki teherrel is.
A Superman és Lois egyelőre nagyon karakterközpontú megközelítést mutat, amit a színészek meg is hálálnak. A két címszereplő között remekül működik a kémia, a srácok pedig eleinte klisés karakternek tűnnek (a menő sportoló és a visszahúzódó különc), de már a hatvan perces pilot folyamán történnek velük érdekes dolgok, és megváltozik a véleményünk róluk.
Akit esetleg az tartana vissza a sorozat elkezdésétől, hogy nincs tisztában az Arrowverzum többi produkciójával és azok cselekményeivel, az abszolút megnyugodhat. A Superman és Lois érdekes módon semmilyen utalást nem tesz a többi sorozatra (talán az ügyeletes gonosztevőnk egyik félmondata a kivétel, de még ez sem biztos), teljes mértékben különálló történetként építkezik. Ez a laikusoknak mindenképp kedvez, de azt is el tudom képzelni, hogy az évek óta dübörgő tévés univerzum multiverzum rajongóinak, akik a szerteágazó, sorozatokon átívelő történetekhez vannak szokva, nekik ez nem váltja ki a tetszését. Olyannyira laikusbarát a sorozat, hogy a pilot első perceiben egy gyors montázsban megkapjuk Superman eredetét a farmon landoló űrhajótól a Daily Planetes állásig és az esküvőig. Erre mondjuk nem igazán van szükség, hiszen Superman sztorija a három legismertebb szuperhőseredet egyike, de mégsem zavaró ez a kis visszatekintés/összefoglalás a rész elején.
A családi konfliktusok és a szülői léttel járó nehézségek mellett persze kapunk akciójeleneteket is, hiszen mégiscsak ott van a címben Superman neve. Amikor épp nem a Kent farm körüli teendőket kell intézni, Clarknak egy túlhevült atomerőműnél kell elhárítania a közelgő katasztrófát, vagy meg kell küzdenie a titokzatos, Stranger névre hallgató gonosztevővel, akiről már most megtudunk néhány érdekes dolgot, ha pedig hihetünk a showrunnernek, az évad folyamán még jobban meg fogjuk őt ismerni. Az akciójelenetek dinamikája, kinézete és feszültsége nem ad okot panaszra, ismét el kell sütnöm a “filmes” jelzőt ezekre is.
Ha mindenképp kellene negatívumot írnom, akkor megemlíteném, hogy egy-egy fordulat igencsak kiszámítható, de ezt még szőrszálhasogatásként is túlzás lenne egy pilotnak felróni. A nyitóepizód szerepe, hogy megalapozza a történetet és a hangulatot, valamint hozza meg a kedvet ahhoz, hogy hetente beüljünk a tévé elé, kíváncsian várva, hogy ezúttal mi történik hőseinkkel. Ezt a munkát a Superman és Lois nyitánya kiválóan elvégzi, a kezdeti előítéleteim pedig elpusztultak a Krypton bolygóval együtt. Évek óta először vagyok úgy egy Arrowverzum sorozattal, hogy konkrétan várom a következő részt, és ha a folytatás tartani fogja ezt a színvonalat, akkor kitartok a maradék 14 epizód erejéig. Ennél nem lehetnék sokKal-Elégedettebb.
A Superman és Lois pilotja elérhető magyar felirattal az HBO GO kínálatában, és oda érkeznek hetente az új epizódok is.
Írta: Genzo
Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!
Címkék: Arrowverzum, Elizabeth Tulloch, Superman & Lois, The CW, Tyler Hoechlin