Értékel a szerkesztőség – Zack Snyder: Az igazság ligája

A Snyder Cut egy olyan film, amelyre hosszú éveket kellett várni, a rajongók kitartása nélkül pedig soha nem került volna bemutatásra, ebben a formában legalábbis biztosan nem. Egyértelmű tehát, hogy szerkesztőségünk minden tagja tűkön ülve várta a premiert, és egyikünk sem hagyta ki ezt az eseményt. Genzo spoilermentes kritikáját már olvashattátok múlt hétvégén, de ahogy azt az utóbbi időkben a filmeknél szoktuk, ezúttal is arra kértük csapatunk minden tagját, hogy írjon pár sort a látottakról, és pontozzon is az 5-ös skálán. A továbbiakban ezeket a véleményeket olvashatjátok, kezdve a Petiével, akinek ez az utolsó írása, ugyanis kilépett a szerkesztőségünkből, hogy egyéb elfoglaltságaira tudjon koncentrálni. Ezúton is köszönjük az eddigi munkáját, és sok sikert kívánunk neki a továbbiakban!

Peti: Nem véletlenül nem készülnek 4 órás mozifilmek. Egyszerűen azért, mert egy rendezőnek fel kell ismernie, mely jelenetek szolgálják a filmet, és melyek őt. Zack Snyder 242 perces szuperhőseposza aligha egy “rendezői vágás”, sokkal inkább egy rá jellemzően makacs, olykor túlzó ragaszkodás a sokat emlegetett rendezői vízióhoz. Ezt kértük, ezt is kaptuk. És mindenképpen örülök, hogy amikor épp nem Snyder ultralassított, közel fekete-fehér, hosszú snittes fétisének rabságában pózolnak a DC Comics legnagyobb hősei, akkor olyan fényesen tündökölnek, ahogy azt ígérték nekünk. A 2017-es förtelem majdnem minden hibáját orvosolta Zack Snyder eredeti verziója, sőt, a még sosem látott jelenetek is olyan fontos (és piszok menő) elemeket szőnek a már ismert történetbe, amiket már régóta szerettek volna élőszereplős változatban látni a rajongók. A kibontott karakterek és univerzum, az új soundtrack és a finomhangolt CGI összességében egy sokkal komolyanvehetőbb filmélményt eredményeznek, ami össze sem hasonlítható a szétnyirbált mozis verzióval. Legyünk őszinték: ez a film 3 órában lényegesen élvezhetőbb tudott volna maradni, viszont ha ez volt az utolsó alkalom, hogy Zack Snyder DC produkciót készített (ami az utolsó képsorokat látva egy kifejezetten fájdalmas tény), akkor nem bántam meg egy percét sem. Egy dolog azonban biztos: Zack Snyder és kitartó rajongótábora olyan szuperhősfilmet harcolt ki a Warner Bros-től, amit az Igazság Ligája már hosszú ideje megérdemelt volna. 3.5/5

Szilvi: Egyben kezelem a Man of Steel-Batman v Superman-Justice League filmeket, mivel egy nagy történet és a Zack Snyder’s Justice League alól se lóg ki a lóláb, természetes folytatása annak, amit az előző filmekkel felépítettek. Cyborg lopta a showt nálam a leginkább, de mindenkinek volt alkalma tündökölni. Egyetlen negatívum számomra a túltolt női hangzás Wonder Womannek és az amazonoknak a zenéjében. Abszolút nem éreztem 4 órának. Megérte a Twitter munkát, ahogy folytatni is megérné. 5/5

Gergő: Megnézve a Snyder Cut-ot engem a teljesség érzete fogott el. Pontosan olyan volt, amilyenre immáron 7 éve vártam. A történet teljes lett, a film világa, a színek, a zenék megragadnak és úgy bele szögeznek a székbe/kanapéba/ágyba, mint még soha. A játékidő csak úgy elrepül, még akár hosszabb is lehetne. A 4:3-as képarány az első pár másodpercben furcsa, de utánna fel se tűnik. Cyborg történet szála változott talán a legtöbbet, és nem véletlenül. Kellő mélységet adott a karakterének, a jelenetek, amik úgymond a “fejében” játszódtak számomra lenyűgözőek voltak. Sokaknak ő lett a film kedvence, nálam viszont az ultimate favorit Flash volt. Azok az idővisszatekerős jelenetek… te jó ég, mennyire epikusak voltak. Sokkal nagyobb súlya volt a karakternek és értelmet adott a Batman v Superman jelenetének is, valamint felvezette a szóló Flash filmet. Supermannek nagyon jól állt a fekete ruha, és sokkal badass-ebb volt a belépője a végső harcba. Az első repüléses jelenet, ahogy visszakacsintott az első filmre… megdobbantotta a szívem. Batman is sokkal Batmanesebben írtotta a paradémonokat, nem volt olyan törékeny, mint a Whedon-félében. Steppenwolf karaktere volt a másik Cyborg mellett aki sokat változott. Az új külső egyértelműen win lett, és végre kapott rendes motivációt is. A végső harcban jó ellenfele lett a ligának, és kellően epicen ki is végezték. Muszáj megemlítenem a film végi Knighmare jelenetet is. Leto Jokere nagyon jól nézett ki, Supermantől borsózott a hátam, és végig azon járt a fejem hogy ez nagyon de nagyon jól néz ki… bárcsak láthatnánk… Végre teljessé tette Snyder trilógiáját. Szerintem pontosan azt kaptuk amit szerettünk volna. Öröm volt nézni minden egyes percét. Abba viszont szomorú belegondolni, mi lett volna, ha ezt a filmet adják ki így ahogy most 2017-ben. Hol tartana most a DCEU? Maradt volna Snyder a fő rendező? Milyen filmek jöttek volna? Megvalósult volna e Snyder víziója? Nos…ezeket már sose tudjuk meg, de reméljük a stúdió tanul ezekből a hibákból. És hogy kinek ajánlanám ezt a filmet? Minden DC rajongónak, és mindenkinek akinek a trilógia előző két része legalább az “elment” kategóriába esett. A 4 órás játékidő minden percét élvezni fogják, egyszer se fogja senki az óráját nézni. Én a magam részéről alig várom hogy újra végig nézzem. Ide nekem a fekete fehér verziót! 5/5

Cathy: Számomra a Snyder Cut az ingerküszöböm határán való furcsa tánc. Egyes elemei borzasztóan kívánták, hogy meg legyenek valósítva, egyes elemei, pedig ha már lehetett csinálni, odarakták. Annak ellenére, hogy számomra a négy órás játékidő nem telt el olyan nyögvenyelősen, párszor mégis az órára pillantottam, de nem kínomban, csak kíváncsiságból. Azt le kell szögezzük, hogy erre a DC rajongóknak szüksége volt. A Whedon féle verzió nem könyveltem el magamban emberiség ellen elkövetett bűncselekményként, mégis éreztem, hogy ebben a történetben több van, sokkal. Igazam lett, valóban több rejlett Snyder “látomásában”. Vannak más rendezői változatok, ám ott a kivételesen jó alaphoz jönnek az olyan kiegészítések, amik szépen belesimulnak a nagy egészbe és bővítik a filmről alkotott képet. A Snyder cutnál az a helyzet, hogy több volt az új felvétel, mint a régi vágásból hozott anyag, így számomra majdhogynem új filmként hatott. Snyder tényleg mindent átmentett a régi változatból, amit csak tudott és bele illett az ő változatába. Összességében sokkal jobb és egységesebb történetet kapunk, a karaktereknek főleg Cyborgnak végre van értelme, Aquaman kevésbé tűnik egy megkeseredett alkoholista bunkónak, és még mindig övé a legmenőbb szörfözés egy paradémon hulláján jelenet. Superman feltámasztása itt végre nem a film fő célja, hanem eszköze, Flash nem idegesítő, sőt! A Flashpoint lehetősége pedig gyakorlatilag bedugta a lábát a küszöbön. A Liga kohéziója itt sokkal jobban felépített és bár akad még néhány tutyi-mutyi pillanat, amikor érezhetően még nem csapat, sokkal hamarabb találják meg a közös hangot. A zene sokkal maradandóbb, a CGI nem kínos. A gonoszok szinkronjával viszont nagyon mellé lőttek, ott nem tudom mi történt. Hangulata sokkal jobban magával ragad, nem dobálnak ki belőle a felesleges poénok. Úgy egyensúlyban van minden. Steppenwolf sokkal nagyobb fenyegetés, nem tűnik egy sültbolondnak, főleg amikor megjelenik Darkseid is. Van súlya a veszélynek, nem valami légből kapott odamondás. Még a Marsi fejvadász felbukkanása is oda való volt, és hát ott azért megkerestem az állam. A vége pedig… Megkaptuk a kielégítő lezárást, aztán kapunk három szinte teljesen összefüggéstelen jelenetet és innen is köszi Szilvi a megfejtést. Ezek szinte olyanok, mint az after credit jelenetek és Joker és főleg Jared Leto fanatikusként engedjétek meg, hogy a knighmare jelenetről beszéljek. Ezt a jelenetet mondjuk én nem a végére raktam volna, hanem oda, amikor Cyborgnak látomása van, vagy Bruce azt mondja rosszat álmodott. Szóval ezt teljesen bele lehetett volna illeszteni a filmbe, sokkal nagyobbat ütött volna szerintem. De még így is. Mennyi lehetőség van már benne. Joker szájából hangzik el, hogy hány idővonalon. Ez egyértelműen a multiverzumot jelenti és a DC-nek ez kell. Jared Letón amúgy látszik, hogy végre azt kapta ő is a szereptől, amit akart, jól érzi magát benne. Sokkal jobb volt ez a fajta kinézete, mint a Suicide Squadból ismert, a kisugárzása is sokkal ördögibb és velősebb volt, úgy viselkedett, ahogy a rajzfilmekben, mint Batman vállán csücsülő gonosz kis ördög, aki szépen felsorolja neki az összes végzetes hibáját. Telitalálat volt, én még nagyon szeretném látni ezt a verzióját más filmben is. Kérdés, hogy ezek után milyen lehetőségei lesznek ezeknek a karaktereknek, vagy nyitunk egy teljesen új fejezetet Flash segítségével. Minden esetre számomra a film 5/4. Ki lett hozva belőle a maximum és valóban sokkal jobb és élvezhetőbb, mint ez elődje, hamarabb venném újra ezt elő, mint a másikat a hosszú játékidő ellenére is.

Genzo: Ahogy azt már az elég terjedelmes kritikámban kifejtettem, a Snyder Cut nem való minden nézőnek. Aki a rendező korábbi munkáiért is rajongott (természetesen különös tekintettel az Acélemberre és a Batman Superman ellenre), arra négy felhőtlen óra vár, ha elindítja ezt az eposzt. Viszont azok, akik nem szerették a szóban forgó címeket, azok messzire kerüljék el a Snyder Cutot is, bár ezt nekik valószínűleg mondanom sem kell. A 2017-es mozis változathoz képest egy nem csak hosszabb, de tartalmasabb és kidolgozottabb filmet kaptunk, ami bőven szán időt minden Ligatagra, Cyborg történetét pedig külön élmény végre teljes egészében látni, hiszen belőle kaptuk a legkevesebbet a másik verzióban. A látvánnyal még sosem volt baj Zacknél, és persze ezúttal sincs, Junkie XL a filmhez illően monumentális zenéje pedig tartalmaz néhány olyan témát, ami instant kedvencemmé vált. Nem vallom magam élvonalas Snyder-rajongónak, de tökéletesen lekötött a film, és csak az első felében unatkoztam kicsit néha, de ez is csak annak a hibája, hogy azoknak a jeleneteknek nagy részét már láttam 2017-ben és túl jól emlékeztem rájuk. Ha esetleg lesz valami az itt felvezetett folytatásokból (már gőzerővel zajlik értük a kampány), akkor állok elébük, mert az eddigi infók alapján azok is nagyon érdekesek lennének. 4/5

Vera: A Zack Snyder: Az Igazság Ligája egy csodálatos mestermű: gyönyörű kinematográfia, nagyszerű, összetett történet és lenyűgöző karakterfejlődés jellemzi, tehát megvan benne minden, amit csak kívánhattunk tőle. Ám mégsem ez a legfőbb oka annak, hogy elérzékenyültem és többször is sírásra késztetett. A fő ok, hogy a film közben arra a rögös és fájdalmas útra gondoltam, ami idáig vezetett. Snyder megragadta a DC univerzum, és minden egyes karakter velejét, a háttértörténetek, párbeszédek és harcjelenetek segítségével. Mélyre ásott, bemutatta és összefoglalta mindezt, majd kerek egészet hozott létre. Ez a legkevesebb, amit az Igazság Ligája megérdemel, és ezt az Igazság Ligáját érdemeljük. Ami szintén fantasztikus az az, ahogyan a film visszavisz minket az Acélember és a Batman Superman ellen történetébe. Ez segít teljessé tenni a történetet, és emlékeztet arra, hogy honnan is jött Superman, vagy hogy Batman milyen utat járt be, többek között ismerős dallamok segítségével. És ha már a dallamokról esik szó, mindenképp ki kell emelnem Tom Holkenborg zseniális munkáját. Minden karakter megkapta a hozzá méltó témát, az előző filmek és Hans Zimmer munkája előtt is tiszteleg, nekünk pedig segít átélni azt a győzelmet, amit ez a film jelent oly sokak számára. Igen, a “mi lett volna ha…” legbelül most felőröl, hiszen ez a film valami nagyszerű kezdete lehetett volna. Ám egyelőre átélem a határtalan örömöt, Zack győzelmét, és megnézem még párszor ezt a csodálatos alkotást. Létezik. Itt van. És számomra, ahogy még megannyi ember számára is, tökéletes. 5/5

Ádám: Minden létező formában megnéztem a filmet,eredeti hanggal, szinkronnal, fekete-fehérben, és elégedett vagyok a látottakkal. Vannak benne lassabb részek, de gondolták, ha már streaming premier, és akár fejezetekre bontva is lehet nézni, beletesznek mindent, ami csak a rendelkezésre áll, és ez egy teljesen érthető döntés. Konkrétan semmi sem maradt benne a mozis változatból, amit ott bénának és kínosnak találtam, és cserébe több új, emlékezetes, epikus jelenetet kaptunk. Nem akarom ekézni Joss Whedont, mert konkrétan a lehetetlenre írt alá, amikor átvette Zacktől a rendezői feladatokat, de még akkor is egy jobb filmet hozhatott volna össze, ha egyszerűen csak 2 órásra vágja a Zack által felvett jelenetekből. A mozis verzió erőltetett poénait sokkal mosolyogtatóbb pillanatok vették át, és még a sztori is kerekebb lett, annak ellenére is, hogy nem lett minden lezárva. Flash, Aquaman és Cyborg is sokkal szerethetőbbé váltak a Snyder Cut által, a kémia nagyon jól működik a karakterek között, mindenkinek megvan a maga pillanata, még a mellékszereplőknek is, és külön tetszett, hogy itt nem az ügyeletes Tony Stark vitte be a végső pofont, hanem tényleg az egész csapatmunka volt. Ez a Steppenwolf végre fenyegető, van motivációja és végül még egy kicsit sajnálható is. Az effektek rendben voltak, talán csak a két, az Acélemberből és a Batman Superman ellenből újrahasznosított jelenetet tudnám kiemelni, hogy azoknál még lett volna mit csiszolni. A filmzenétől egy kicsit többet vártam, Junkie XL kicsit jobban is beledolgozhatta volna a Batman Superman ellen zenéit a nagy összesbe, és kicsit túltolta az új Wonder Woman témát, de így is le a kalappal a munkája előtt, mert a 4 órás filmzenében bőven vannak emlékezetes részek is. A rajongóknak érdemes volt küzdeniük ezért a filmért, mindazoknak szól, akik figyelemmel követték és szerették az eddigi DC univerzumot, de sajnos ahelyett, hogy egy nagyszerű Igazság Ligája trilógia kezdete lehetett volna ez a film, nagy valószínűséggel a Snyder trilógia lezárása lett belőle. 4/5

Összegzés: Ahogy az várható volt, szerkesztőségünk minden tagjának elnyerte a tetszését Snyder magnum opusa. Még ha nem is tartottuk mindannyian tökéletes mesterműnek, azért az 4.4-es átlagpontunk arról tanúskodik, hogy nem éreztük elfecsérelt időnek az erre szánt négy órát, sőt, bármikor szívesen merülünk el újra ebben a világban.

A Zack Snyder: Az igazság ligája elérhető az HBO GO kínálatában, akár magyar szinkronnal is, és a fekete-fehér, Az igazság szürke alcímű változat is megtalálható ugyanott.

Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!