KRITIKA: Harley Quinn 2. évad (SPOILERES)

Még ebben az évben, egész pontosan februárban ért véget a DC Universe saját gyártású animációs Harley Quinn sorozatának első évada, ami egy üde színfoltot képviselt a DC adaptációk palettáján. Remek humorát, szemet gyönyörködtető vizualitását, az R korhatárbesorolást maximálisan kihasználó brutalitását és trágár nyelvezetét nem tudtuk nem rajongással és elégedettséggel figyelni hétről hétre. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a folytatásra, hiszen már áprilisban kezdetét vette a második szezon, és bármilyen furán hangzik, a karanténból és egyéb bonyodalmakból szívesen menekültünk a szupergonoszoktól és bűnözőktől hemzsegő Gothambe minden héten. A folytatás szerencsére tartani tudta az első etap által felállított minőségi mércét, és ügyesen adagolta nekünk a humort, az akciót és a drámát egyaránt. A már ismert fő- és mellékszereplők továbbra is tökéletesen működtek, és kaptunk néhány kiemelkedő új vendéget is, például Mr. Freeze-t (Alfred Molina) és Batgirlt (Briana Cuoco), akik a frissességről gondoskodtak a bejáratott figurák között.

Spoilermentesen nagyjából ennyit lehet elmondani erről az évadról, de ez kritikának még elég sovány lenne, szóval innentől a cselekmény részleteibe és fordulataiba is belemegyünk. Akik még nem látták a második évadot, azoknak annyit mondok, hogy mindenképp vessék rá magukat, főleg ha szerették az előző felvonást, mert nem zuhant a minőség. A többieket pedig várom a kép után.

A második évad egy egészen érdekes koncepcióval indul, ami egy méltán népszerű Batman képregényfolyamból, a No Man’s Land-ből merít inspirációt. Gotham városát Joker (Alan Tudyk) eltünése után felosztják egymás között a nagymenő szupergonoszok, és mindannyian saját kerültetet alakítanak ki maguknak, ahol ők a főnökök. Harley Quinn terve pedig ezeket a régiókat egyesével ledönteni, hogy aztán beteljesíthesse a sorsát teljes értékű szupergonoszként, és ő legyen Új Gotham uralkodója. Ezt a sztorit azonban egy drámai fordulat után felváltja egy másik amelyben már azon van a hangsúly, hogy Harley mire vágyik igazán, és ez nem feltétlenül a szuperbűnöző státusz, sokkal inkább az igaz szerelem. Nem, nem Jokerhez vágyik vissza a főszereplőnk, hanem, ahogy a hetedik epizód végi emlékezetes és fordulópontnak számító csókjelenet mutatja, Méregcsók (Lake Bell) a vágy nem is olyan titokzatos tárgya. A helyzet azonban az, hogy Ivy épp az esküvőjére készül Kite Man-nel (Matt Oberg), így a szupergonoszos menetet felváltja egy szerelmi háromszög drámai története. Ez persze nem jelenti azt, hogy innentől nincsenek akciók és nagyszabású zúzások, hiszen még Darkseid (Michael Ironside) és a paradémonok is a cselekménybe keverednek, nem is beszélve a rövid időre visszatérő Igazság ligájáról, valamint az évad kvázi főgoszává avanzsáló Dr. Psychóról (Tony Hale) sem feledkezhetünk meg. A történet tehát kellő tartalommal szolgál a 13 epizódos évadnak, nem érződik elnyújtottnak, sőt, végig pörgős és izgalmas tud maradni.

Ahogy már a spoilermentes bekezésben említettem, a régi ismerősök mellé kapunk egy maroknyi új szereplőt is, akik közül ki többet, ki kevesebbet látható a képernyőn, de kivétel nélkül remek adalékai az évadnak. Az egyik legjobb húzása az alkotóknak, hogy megszerezték a kiváló Alfred Molinát Mr. Freeze szerepére. Molina nem először játszik képregényes gonosztevőt, hiszen talán a legismertebb szerepe a zseniális Pókember 2. főgonosza, Doc Ock. Molina hozza a tőle elvárt minőséget Freeze szinkronhangjaként, pont olyan kiváló castingdöntésnek bizonyul, mint amilyenre számítottunk a bejelentés pillanatában. A Sanaa Lathan által játszott Macskanő szintén jól működő, bár kevésbé szimpatikus karakter lett, aki minimális szerephez jut ugyan, de a Gotham City Sirens képregények rajongói megkapják a maguk fanservice-ét, és ujjonghatnak amikor összeáll a Harley-Méregcsók-Macskanő hármas egy közös küldetésre. Azonban az én abszolút kedvencem az évad újoncai közül Barbara Gordon, vagyis Batgirl. A Kaley Cuoco testvére, Briana által megszólaltatott karakter minden képernyőn töltött másodperce telitalálat, legyen szó a kapcsolatáról Harleyékkal, a maszkos igazságosztó titulussal járó kettős életről, vagy az apa-lánya dinamikáról közte és Jim Gordon (Christopher Meloni) között. A véleményemmel egészen odáig mennék, hogy szívesen megnéznék egy spinoffot is, ami erre a karakterre épít, természetesen kapcsolódva a most tárgyalt sorozathoz. Ez azonban egyelőre csak ábrándozás, hiszen jelenleg a Harley Quinn folytatása is kérdéses, a spinoffok lehetősége még fel sem merült.

Ami még emlékezetessé tette az előző évadot, az a brutalitás, amiből természetesen ezúttal is nagy mennyiségben jut nekünk, illetve a humor, ami nem ritkán törte ripityára azt a bizonyos negyedik falat. Szerencsére a második etap ezt a tulajdonságot is megtartotta, így egészen jól működő kikacsintások és meta poénok dolgoztatják a rekeszizmainkat. Az egyik legemlékezetesebb rész eleji prológusban megkapja a magáét a DC Universe szolgáltató és a szóban forgó sorozat is, de nem csak a készítőknek van lehetőségük saját magukon nevetni, hanem nekünk rajongóknak is, hiszen az azóta elképesztő módon megvalósult #ReleaseTheSnyderCut mozgalom is megkapja a magáét. A kevésbé meta irányt a humorban továbbra is az olyan aranyat érő mellékszereplők szállítják, mint Kite Man, Agyagpofa (Alan Tudyk), Frank a növény (JB Smoove) vagy a minden megszólalásával nevettető, nem burkoltan Tom Hardy alakítását parodizáló Bane (James Adomian).

Ha negatívumot is kellene mondanom az etapról, akkor talán az előbb dícsért új karaktereknek jutó kevés szerepet mondanám, mindegyikőjükben bőven lett volna még kakaó. Freeze például mindössze két epizódban teszi tiszteletét, Batgirl jelenlétének négy részben örülhetünk, Macskanő pedig csupán három epizódban jelenik meg. Talán a folytatás tudná ezt orvosolni, azonban egyelőre korántsem biztos, hogy kapunk egy harmadik évadot is, a showrunner például a Twitter profilján kampányol a berendelésért a #RenewHarleyQuinn hashtaggel. És bár a történet egy kielégítő lezárást kapott a második évad végén, azért lenne még annyi lehetőség a sztoriban és ebben a formátumban, nem is beszélve a karakterekről, hogy probléma nélkül lehessen további évadot/évadokat készíteni. De amíg reménykedünk a folytatás bejelentésében, örüljünk annak, hogy van itt összesen 26 epizódunk ebből a nagyszerű sorozatból, ami akármikor és akárhányszor újranézhető.

Írta: Genzo

Címkék: Alan Tudyk, animációs sorozat, DC Universe, Harley Quinn, Kaley Cuoco, Lake Bell, sorozat