KRITIKA: Doom Patrol 2. évad, 1-3 rész

Tavaly májusban új kedvenc DC sorozatot avattunk a Doom Patrol első évadának képében. A kirekesztett, botcsinálta szuperhősökről szóló történet a felszínen levő furcsaságok, szamárhátsón át vezető dimenziókapuk, dinoszauruszfejű és növénykezű emberek és istenkomplexusos csótányok mellett nagyon is emberi, könnyen azonosulható, hatásos drámát tartogatott, ami a negyedik falat áttörő humorral fűszerezve olyan koktélt alkotott, amiért lehetetlen nem rajongani. A léc tehát magasra került a folytatás számára, de nem igazán aggódtunk a második évadra várva, hiszen ezekben a karakterekben bőven maradt még kakaó és kiaknázatlan lehetőség, ráadásul a második etap néhány új szereplő behozásával is kecsegtetett. Azt, hogy sikerült-e megugrani a lécet, az eddig rendelkezésünkre álló három epizód alapján nem tudjuk megmondani, de azt kijelenthetjük, hogy a minőség eddig kielégíti az elvárásokat.

A továbbiakban spoilermentes kritika következik a második évad első három epizódjából, azonban az első évad eseményei és fordulatai is szóba kerülnek, ennek tudatában ajánlott tovább olvasni a cikket.

Már az előző etapban sem panaszkodhattunk a sorozat drámai mivoltára, amely közelebb hozta hozzánk ezeket a sokrétű és jól megírt karaktereket, és megtudtuk, hogy itt nem csak egy robot testbe zárt agyról, egy fáslis fazonról, egy rugalmas testű színésznőről és egy tudathasadásos lányról szól a történet, hanem mélyen sérült és traumatizált emberekről, akik történetesen furább külsővel bírnak, mint mi. A második évad egyelőre erre erősít még jobban rá, a karakterdrámák több hangsúlyt kapnak, mint a kötelező furcsaságok (persze hiány azokból sincs), a poénok, vagy akár a cselekmény, főleg az első epizódban. A főszereplőknek nem elég a már ismert múltbeli traumáikat cipelni, még azt is megtudják, hogy a “baleseteik” mind a Főnök művei, aki azon fáradozik, hogy egyetlen nappal túlélhesse a lányát, Dorothyt. Azt a lányt, akire történetesen most nekik is vigyázniuk kell.

Az első epizód szinte teljes egészében arról szól, hogy hőseink hogyan dolgozzák fel ezt a fejleményt, miközben néhányuk múltjának újabb szomorú részleteit ismerjük meg flashbackek formájában. Ezek mellett az a cselekményszál, hogy a csapat tagjai hogyan nyerik vissza eredeti méretüket a finálé eseményei után, szó szerint eltörpül. A második és harmadik epizód már kicsit könnyít a hangvételen különböző megoldásokkal (a diszkós bulijelenet az előzetesből vagy egy szerelmi szál behozása), de végig ott van a levegőben az, ami eddig az évad talán fő témája és motívuma: a fájdalom, legyen az fizikai (a harmadik rész erre van kihegyezve), vagy lelki.

Az új szereplők közül hárommal ismerkedünk meg egyelőre. Egyikőjük természetesen a kis Dorothy Spinner, aki bár felvállaltan mutat némi párhuzamot Crazy Jane karakterével, mégis friss és izgalmas adaléknak minősül, és várhatóan még bőven tartogat nekünk meglepetéseket a későbbiekben. Abigail Shapiro remek választásnak bizonyul a szerepre, egy nagyon aranyos kislány benyomását kelti, akinél azonban érezzük (és látjuk is), hogy nincs minden rendben. Az újoncok közül természetesen neki jutott eddig a legtöbb képernyőidő, de bemutatkozott még két új gonosztevő is Dr. Tyme és Red Jack személyében, akik szintén kellően izgalmasak ahhoz, hogy feldobják és még érdekesebbé tegyék az évadot. Utóbbi ráadásul elég fenyegető, már-már ijesztő ellenfélnek tűnik, aki ha jelen van a képernyőn, nehéz másra figyelni.

De, ha már a gonoszoknál tartunk, említsük meg az évad eddigi legnagyobb, és talán egyetlen negatívumát, ez pedig Mr Nobody (Alan Tudyk) hiánya. Nem ér minket meglepetésként, hiszen tudtuk, hogy mi történt vele a fináléban, mégis arra gondolunk a három új epizód nézése közben, hogy milyen jó lenne, ha Nobody elkezdené narrálni az eseményeket a tőle megszokott, negyedik falat és semmi mást sem kímélő módján. Erre azonban egyelőre nem kerül sor, de egy ilyen sorozatban bármi bármikor megtörténhet, így a remény még bennünk van, hogy a későbbiekben beköszön még a karakter. Természetesen ezek csak találgatások és ábrándozások, ha van is ilyen tervük az alkotóknak, azt remekül titkolják. Nobody jelenléte nélkül érezhetően zuhant a sorozat humorfaktora, de ez legyen a legnagyobb bajunk, ha minden más ilyen jól működik ebben a történetben.

Egy percig sem volt kérdés, már az első rész elején egyértelművé vált számomra, hogy ezt az évadot is rendületlenül fogom követni hétről hétre, nincs ugyanis egyetlen okom sem arra, hogy ne tegyem. A régi karaktereket továbbra is nagyon szeretem egytől egyig, az újak pedig hozzák a szükséges frissességet és kiaknázásra váró lehetőségeket a sztoriba, engem pedig nagyon érdekel, hogy ez a fura csapat mi mindenbe keveredik az előttünk álló hetekben, és hogyan mászik ki az elkerülhetetlen bonyodalmakból és akár az egész világot fenyegető veszélyekből.

A Doom Patrol második évadának első három epizódja már elérhető az HBO GO videótárában, a további epizódok pedig hetente fognak érkezni egyesével.

Írta: Genzo

Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!