KRITIKA: Harley Quinn 1. évad
Mostanában kicsit az lehet az érzésünk, hogy a csapból is Harley Quinn folyik. Még mindig játsszák a mozik a szerintem nagyon szórakoztató Ragadozó madarak filmet, a James Gunn-féle The Suicide Squad forgatási lesifotóin is kiszúrhatjuk Margot Robbie karakterét, illetve itt van ez a december óta tartó animációs sorozat is, ami szintén a bűn bohóc hercegnőjét helyezi a reflektorfénybe, már ha szokás őt így nevezni.
A DC Universe saját gyártású tartalmai eddig nem okoztak csalódást (a második Titans évad kivételével), és a Harley Quinn is a minőségi sorozatok táborát erősíti, ugyanis ellenállhatatlanul szórakoztató, friss, pörgős, gyakran meglepő, és emellett cseppet sem szégyenlős, ha vérontásról van szó. Ha tehát nem lenne nyilvánvaló, Harley Quinn mostanában nem a szuperhős példaképet kereső kislányok figyelmére pályázik, sem a moziszékekben, sem a tévé előtt. Ez a sorozat egy újabb gyomros azoknak, akik szerint minden ami rajzolt, az gyerekeknek szól.
A húsz perces epizódokból álló első évad történetének alapgondolata eléggé hasonlít a film felvetésére. Harley Quinn (Kaley Cuoco) rájön, hogy Jokerrel (Alan Tudyk) bimbózó szerelme enyhén szólva is egyoldalú, ezért elhagyja őt, és megpróbál saját nevet szerezni magának gonosztevőként. A filmmel ellentétben azonban itt nem csajbandát szervez maga köré, hanem megpróbál belépni a Legion of Doomba, ami a DC szinte minden ismert szupergonoszát tagként tartja számon. A légió lenyűgözéséhez azonban teljes értékű gonosszá kell válnia, Harley pedig részről részre próbál meg egy-egy kritériumnak eleget tenni.
A gonosztevővé válás rögös útján azonban nincs egyedül, ugyani hozzászegődik egy mondvacsinált, színes egyéniségekből álló csapat, amelynek egyébként minden tagja telitalálat. Itt van az élen Poison Ivy, aki az évad egyik legkiemelkedőbb karaktere, Lake Bell szinkronalakítása pedig csodálatos. A Harleyval ápolt barátságuk a történet fontos tartópillére, továbbá drámai és persze nagyon vicces jelenetek katalizátora is egyaránt. Harley csapatának többi tagja is parádés, King Shark (Ron Funches), Dr Psycho (Tony Hale), Clayface (Alan Tudyk) és Sy Borgman (Jason Alexander) is bőven szolgáltat nekünk okot a hangos nevetésre, ahogy a kisebb mellékszerepben, vagy akár cameókban felbukkanó karakterek is, mint Bane, Madárijesztő, Jim Gordon, vagy az Igazság ligája, a felsorolás pedig közel sem teljes.
A sorozat brutalitására már a pilotkritikában is kitértem, és a helyzet természetesen nem változott az évad végére sem. Nem minden epizódban kapjuk egyforma mértékben a vérengzést, így nem válik monotonná, amikor azonban kapjuk, akkor elönti a képet a vörös szín. Rajzfilmes formában ez értelemszerűen nem olyan sokkoló vagy megrázó, mint egy élőszereplős sztoriban lenne, de a kellő hatást így is eléri.
A látványvilágra is kitértem már a pilotnál, és 13 epizód után is az a véleményem, hogy szemet gyönyörködtető képeket kapunk, egyszerű de nagyszerű rajzstílusban ábrázolva. A történet bizonyos pontjain szürreális utazásokat is teszünk, például 1-1 karakter elméjébe, és ilyenkor a készítők láthatóan kiélték a kreativitásukat.
Külön említést érdemel a címszerepben bizonyító Kaley Cuoco, akit az Agymenők alapján nem feltétlenül helyeznénk a színészet Parnasszusára, itt azonban egészen kiváló Harley-t kapunk tőle, nagyszerű választás volt őt szerződtetni erre a szerepre. Egy másik húzónév a szinkronhangok listáján Alan Tudyk, aki nem egyszer vett már részt DC produkcióban, ezúttal pedig több szerepben is remekel. Jokerként ugyan túl sok képernyőidőt nem kap, Clayface-ként viszont annál inkább, és itt sziporkázik is a tőle elvárt módon.
Nagyon remélem, hogy a korábbi DC Universe tartalmak mintájára ezt is lehetőségünk adódik majd magyar szinkronnal is megtekinteni, addig azonban maradnak a már sokat magasztalt eredeti hangok, valamint a boldog tudat, hogy csak április 3-ig kell várnunk a második évad startolására. Harley uralma tehát még közel sem ért véget, és részemről ezzel nincs semmi probléma.
Írta: Genzo
Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!
Címkék: Alan Tudyk, DC Universe, Harley Quinn, Kaley Cuoco, Lake Bell
1 komment a(z) "KRITIKA: Harley Quinn 1. évad" című bejegyzésnél