DC Magyarország

Minden, ami DC!

Todd Phillips a Joker film készítésének hátteréről mesélt

Oszd meg a cikket másokkal is:

A Joker film tavaly októberi premierje óta a rajongók sorra látogatnak el egy bizonyos lépcsősorhoz Bronxban, gyakran vörös öltönyben és zöld parókában, hogy leutánozzák a film egyik ikonikus momentumát, azt a bizonyos táncjelenetet. “Hetekkel azelőtt, hogy bárki láthatta volna a filmet, figyelmeztettek minket, hogy tömeges káoszt inspirálhat majd. De úgy tűnik, csak arra ösztönzi az embereket, hogy letáncoljanak egy bronxi lépcsőn,” állapítja meg Todd Phillips rendező.

A hatalmas anyagi, szakmai és kritikai siker ellenére a Jokert hangos negatív visszhang is övezte, az emberek ugyanis attól tartottak, hogy sokan próbálják majd leutánozni a filmben látott erőszakot a valóságban. “Egy kicsit igazolva érezzük magunkat, nem a bevétel miatt, hanem mert az emberek megértették, hogy miről szól a film. Számunkra mindvégig a gyermekkori traumákról, a szeretet hiányáról és az empátia elvesztéséről szólt. Honnan jön egy olyan fickó, mint Arthur?”

A film alapötlete – egy hatvan millióból készülő karaktertanulmány egy bántalmazott bohócról, aki szépen lassan megőrül – már 2016-ban megszületett Phillips fejében, a Haverok fegyverben című rendezése premierjén. Akkor döbbent rá egy aktuális képregényfilm óriásplakátját látva, hogy az egyetlen módszer, amivel megvalósíthatja ezt a Martin Scorsese-stílusú drámát, ha szuperhősmozinak álcázza. Váratlan lépés volt ez a milliárd dolláros bevételű Másnaposok franchise alkotójától, akinek kétszer is meg kellett győznie a Warner fejeseit a projektről.

Phillips elsőre felvázolta a Jokert a Warner ügyvezető igazgatójának, Kevin Tsujiharának, valamint Jon Berg és Geoff Johns executive producereknek, akik mind távoztak a posztjukról, mielőtt a film elkészült volna. “Már nagyjából másfél éve az íráson dolgoztunk, amit fel is vázoltunk bizonyos fejeseknek. Aztán visszatérsz a stúdióba, és ők már nincsenek is ott. Már az első csapatnak is merész húzás volt ezt bemutatni, de aztán kezdhettük előlről az újakkal.”

A rendező első perctől Joaquin Phoenixet képzelte el a főszerepre, akit úgy ír le, mint “az alagút a fény végén.” Phoenixet a karakter egyik meghatározó tulajdonsága vette rá a szerep vállalására, mégpedig a rendellenes, beteges nevetés. A színész még a tárgyalások korai fázisában bemutatta a rendezőnek a saját elképzelését erre a bizonyos “örömmentes kacagásra,” ami azonnal meggyőzte Phillipset.

Azon túl, hogy Phoenix több, mint 20 kilót lefogyott a szerep kedvéért, a készítők a karakter ruhatárára is külön figyelmet szántak. A film cselekménye 1981 táján játszódik, Arthur azonban még korábbi divat szerint öltözködik, a szerény és egyszerű világszemléletéhez illően. Az alkotók olyan darabokban gondolkodtak, amiket egy hétköznapi ember vásárolt volna magának a hetvenes évek elején. Marc Bridges jelmeztervező és Mark Friedberg díszlettervező a kor autós magazinjaiból merítettek inspirációt a színpalettához, és ez adta az ötletet Arthur jellegzetes vörös/barna öltönyéhez is, amit a karakter több jelenetben visel, és egyre élénkebbre cserélődik, ahogy folyamatosan Jokerré változik.

Phillips azt kérte Lawrence Sher operatőrtől, hogy a film “kézműves” hatást keltsen, ne legyen tökéletesre polírozva, hanem érződjön, hogy emberek álltak a kamerák mögött. Forgatás alatt sokszor szólt Hildur Gudnadóttir filmzenéje a háttérben, ami ritka jelenség a filmkészítés világában, de Phillips már korábban odaadta a forgatókönyvet a zeneszerzőnek, hogy az alapján komponálja az aláfestő taktusokat.

A Warner nyomatékosítani akarta a nézők számára, hogy ez nem egy gyerekfilm lesz, ezért egy őszi premierdátumot tűzött ki a produkciónak a sokkal családbarátabb nyári vagy karácsony környéki bemutató helyett. Ugyanakkor nem kapcsoltak semmilyen terméket a filmhez, sokkal inkább egy díjakra esélyes, szofisztikált drámaként próbálták eladni azt a közönségnek. A recept pedig annyira bevált, hogy már egy folytatás lehetősége is elkezdett keringeni. “A Warner egyértelművé tette, hogy érdekeltek lennének egy második részben, Joaquinnal pedig imádtunk együtt dolgozni, de annál is jobban imádjuk ezt a karaktert. Mindkettőnkben van egy belső hang, ami azt mondja: Igen, ebből lehetne valami.”

(forrás: Hollywood Reporter)

Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!

Címkék: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük