A Snyder Cut egy elkötelezett rajongó szemszögéből

Ezt a véleményt (hiszen kritikának nem nevezem) egy olyan ember írja most le, akinek ez a film nagyon sokat jelent. Az Acélember óta lenyűgöz a Zack Snyder-féle DC univerzum, a Batman Superman ellen pedig egy meghatározó élmény volt a számomra, rengeteg érzelmi szál és emlék fűz hát hozzá. A Zack Snyderrel és az Igazság Ligájával történtek felfedése óta szerettem volna, támogattam, és reméltem, hogy egy napon láthatjuk a Snyder Cutot. Hittem benne, és most láthattam. Ez hát az én szemszögem.

Zack Snyder a világot érdemli, de a világ nem érdemli meg Zack Snydert. Itt van ez a szerény, intelligens ember, aki senkinek nem okoz problémákat; egy művész, aki olyan sok mindenen ment keresztül, mégis annyi mindent adott nekünk.

Igen, a “Zack Snyder: Az Igazság Ligája” egy csodálatos mestermű: gyönyörű kinematográfia, nagyszerű, összetett történet és lenyűgöző karakterfejlődés jellemzi, tehát megvan benne minden, amit csak kívánhattunk tőle. Ám mégsem ez a legfőbb oka annak, hogy elérzékenyültem és többször is sírásra késztetett. Ennek a fő oka, hogy a film közben arra a rögös és fájdalmas útra gondoltam, ami idáig vezetett. Ami Zacket vezette idáig.

A film megjelenése nagyon boldoggá tett, és büszke is vagyok Zack Snyderre. Bebizonyította, hogy a filmje, a víziója valóban létezik, mi több, itt van teljes egészében. Biztos vagyok benne, hogy Autumn (Isten nyugosztalja) most mosolyogva néz le az édesapjára.

A “Zack Snyder nem érti a képregényeket /a DC-t / a karaktereket / Supermant” mondat és különböző variációi azok, melyeket örülnék, ha többé nem kéne hallanom. Snyder megragadta a DC univerzum, az Igazság Ligája és minden egyes karakter velejét, többek között a háttértörténetek, párbeszédek és harcjelenetek segítségével. Mélyre ásott, bemutatta mindezt, összefoglalta és kerek egészet hozott létre. Ez a legkevesebb, amit az Igazság Ligája megérdemel, és ezt az Igazság Ligáját érdemeljük. Amit ebben a filmben látunk, az maga a hamisítatlan DC mítosz.

Superman visszatérése és fekete ruhája elképesztő. Henry Cavill erre a szerepre született. Valóban ő a remény jelképe.

Ben Affleck Batmanjének a lehető legjobb változatát láthatjuk. Szinte minden pillanatban olyan, mintha a képregények lapjairól érkezett volna. A fejlődés, amin a karakter keresztül megy a két filmjében, talán a legjelentősebb.

Gal Gadot, mint Wonder Woman sem újdonság, ugyanakkor végre újra harcos amazon elemében láthatjuk és igazán ki is bontakozik.

Nagy örömmel töltött el, hogy végre láthattuk az igazi, Zack Snyder féle Flasht/Barry Allent. Ezra Miller valójában egy gondosan kidolgozott és a történet szempontjából hihetetlenül fontos hőst kelt életre, aki biztosítja a film könnyed, DC-hez méltó intelligens humorát. Ezzel segít elfelejteni azokat a bizonyos kínos pillanatokat.

Ray Fisher megérdemelten, szinte tündököl Cyborg szerepében, aki ugyan csak megkapta a hozzá méltó bánásmódot és a történetére szánt időt. Ő maga a sztori szíve.

Személyes kedvenc karakterem, Mera is többször tűnik fel végre – akit Zack mellékszereplőként is tökéletesen mutat be a filmben. Steppenwolf ellen volt egy, egy az egyben a képregényekből életre keltett pillanata, ami külön büszkévé tett. Fantasztikus volt együtt látni Aquamant, Merát és Vulkót attól függetlenül, hogy az Aquaman filmmel nem voltak teljes összhangban – de ez egy egészen másik probléma egy másik napra. Mera továbbá a Knightmare szekvenciában is tündököl, még ha rövid időre is.

DC rajongóként nagy örömmel töltött el a Marsbéli Vadász feltűnése is, amelyre bár számítottunk, eddig mégsem láttuk teljes valójában. Ugyanilyen hatással volt rám a Zöld Lámpások rövid megjelenése. Ha csak belegondolok, milyenek lennének ezek a karakterek kellőképpen kibontakozva Zack Snyder univerzumában … elképesztő.

Végül, de nem utolsó sorban hőseink ellenfeleit is meg kell említenem. Steppenwolf végre az a félelmetes karakter, akinek lennie kell. Megborzongunk tőle, ugyanakkor végre meg is értjük őt. Darkseid maga pedig úgy emeli a tétet, hogy a végére magát Steppenwolfot is majdnem (de csak majdnem) sikerült megsajnálnom. Lenyűgöző, ahogy minden idők leghatalmasabb és legikonikusabb DC gonosza megmutatja magát. Le a kalappal.

Ami szintén boldoggá tett, az az volt, ahogyan a film visszavisz minket az Acélember és a Batman Superman ellen történetébe – a filmekébe, melyek azóta is a szívem csücskei. Ez segít teljessé tenni a történetet, és emlékeztet arra, hogy honnan is jött Superman, vagy hogy Batman milyen utat járt be. Minden alkalommal, ahogy meghallottam a már olyan ismerős dallamokat, kirázott a hideg.

És ha már a dallamokról esik szó, mindenképp ki kell emelnem Tom Holkenborg zseniális munkáját. Igen, való igaz, hogy sok a visszatérő elem, de egy 4 órás alkotásról beszélünk, amibe ez teljesen belefér. Minden karakter megkapta a hozzá méltó témát, az előző filmek és Hans Zimmer munkája előtt is tiszteleg, nekünk pedig segít átélni azt a győzelmet, amit ez a film jelent oly sokak számára. Zack néhány dalválasztása pedig még “Snyderesebbé” teszi a filmet – már ha ez egyáltalán lehetséges, hiszen, hogy kollegámat Genzót idézzem “Zack Snyder még sosem volt ennyire Zack Snyder.” És ez így van jól.

Igen, a “mi lett volna ha…” legbelül most felőröl, hiszen ez a film valami nagyszerű kezdete lehetett volna. Az igazi filmes DC Univerzumé, ami elhozza nekünk ezt az óriási történetet, és a karaktereket, akik olyan kedvesek a számunkra.

A már említett Knightmare jelenetsor csak a hab a tortán, egy igazi bónusz élmény. A BvS óta sokat gondolkodtam ezen és a lehetőségeken, ez pedig most sincs másképp…

Ám egyelőre átélem ezt a határtalan örömöt, az igazság napját, Zack győzelmét, és megnézem még párszor ezt a csodálatos alkotást. Létezik. Itt van. És számomra, ahogy még megannyi ember számára is, tökéletes. Köszönjük, Zack Snyder.

Ja igen, még valami: #RestoreTheSnyderverse

(Írta: Vera)

Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!

Címkék: Az igazság ligája, Snyder Cut, Zack Snyder