PILOTKRITIKA: Titans

Ebből még bármi lehet.

Végre célbaért a hypevonat, és útjára indult a DC Universe streaming szolgáltató első saját gyártású sorozata, a Titans. Ahogy azt már régóta tudjuk, ez a Tini Titánok animációs sorozat és képregény újszerű, sötétebb és “felnőttebb” újragondolása. Egyszóval, nem véletlenül maradt le a “tini” a címből.

Az első epizód pontosan azt hozza, amit egy szuperhőscsapatos sorozat pilotjától elvárunk, bár kicsit szokatlan arányban. Elkerülhetetlen ugyebár, hogy külön-külön történetszálakon kezdjék el mesélni a csapattagok életét és ügyes-bajos dolgait, mielőtt ezek összeérnének, és megalakulna a csapat. Nos, azzal talán nem árulok el nagy dolgot, hogy az első 50 perces menetben még jóindulattal sem beszélhetünk csapatról. Mind a négy karakter megkapja a maga alapozását, ki többet, ki kevesebbet, ki bő másfél percet az epizód végén. Ezt értettem az előbb szokatlan arány alatt, hogy a négy főszereplő közül kettő (Raven és természetesen Robin) bezsebeli a játékidő jelentős részét, míg Starfire és Beast Boy a maradékon osztozik, de ők sem egyenlően.

Viszont ami a jobban bemutatott párost illeti, az ő szálaik már össze is fonódnak az első percben, amikor megtudjuk, hogy Ravent rémálmok gyötrik, mégpedig a Flying Graysons artista család tragédiáját látja újra és újra. Egy borzalmas esemény után Detroitban köt ki, ahol össze is hozza a sors a helyi nyomozóval, bizonyos Dick Graysonnal, aki éjszakánként gengsztereket klopfol különös kegyetlenséggel.

És, ha már itt tartunk. Ahogy azt a nemrég netvilágott látott első nézői reakciók és kritikák is szinte egytől egyig kiemelték, ez a sorozat messze kimeríti a korhatáros tartalom fogalmát, legalábbis brutalitás terén, mert meztelenségre (még?) nem került sor. Raven soft-horroros megnyilvánulásai sem gyengék, de látunk itt fejlövést közelről, vértócsában fetrengést, és az imént említett Robin-féle akciót, amit Deadpool is megirigyelne, csak ő közben elsütne néhány poént is, nem csak annyit, hogy “Fuck Batman.” Ez a néha talán túlzásokba bocsátkozó erőszak valószinűleg el fog rettenteni néhány nézőt, de aki tovább úszik az árral, talán nem bánja meg, de talán igen, őszintén szólva még nem tudom.

Butaság is lenne egyetlen epizód alapján messzemenő következtetéseket vonni, ezért én még néhány résznyi esélyt biztos adok neki, hogy lássam, milyen sorozattal állunk is itt szemben. A pilot egyaránt tartalmaz nagyszerű pillanatokat és egészen szép operatőri munkát, valamint néhány műfajbeli klisét is. Az viszont már most látszik, hogy nem egy kapkodós sorozatról beszélünk itt, ami nem lesz baj, ha a világ és a hangulat magába szippant minket a későbbi részekben.

A pilot végülis bizonyos szinten elvégezte a dolgát, megmutatta az alaphangulatot, és felhelyezte a sakkbábukat is a táblára, persze még korántsem mindegyiket, és épp ez motivál arra, hogy jövő hétvégén is fotelbe vessem magam erre a szűk órára. Az ötödik részben várható a Doom Patrol, akik később saját sorozatot is kapnak ugyebár, és még mindig kijátszásra vár a két Robin, vagyis Jason Todd és Dick Grayson közötti interakció, amik mind a továbbnézés felé billentik a mérleget.

(nyitókép: EW)

Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!