DC Magyarország

Minden, ami DC!

PILOTKRITIKA: Doom Patrol

Oszd meg a cikket másokkal is:

Még több tévés szuperhős, pont amire szükségünk volt. De tényleg.

A DC Universe legújabb saját gyártású sorozatának hőseit már láthattuk a Titans negyedik (és talán legjobb) epizódjában, most pedig végre rávethettük magunkat a spinoffra is, ami egyébként teljes mértékben figyelmen kivül hagyja a szóban forgó debütálást.

Ennek egyik bizonyítéka az, hogy Niles “The Chief” Caulder szerepében Bruno Bichir után az ex-James Bond Timothy Daltont láthatjuk, ami egy minőségi színészváltásnak bizonyul. Dalton egyelőre sokkal kevésbé tűnik őrült tudósnak, mint Titans-beli megfelelője, és láthatóan remekül érzi magát a szerepben.

A pilot természetesen elvégzi a kötelező házi feladatot, vagyis sorra veszi a főszereplőinket, és elmeséli azok eredetét hangulatos és látványos flashback jelenetekkel, valamint egy aranyat érő narrációval, ami akár Deadpool mintáját követve rombolja le azt a bizonyos negyedik falat, és adagol némi önreflexív humort ezekbe a tragikus háttértörténetekbe. De szerencsére nem csak ez fér bele az 58 perces játékidőbe. Miután megismertük a kirekesztett hőseink múltját (kivéve Crazy Jane-ét), megnézhetjük, hogy miképpen próbálják feldolgozni a sorsukat. Rita Farr (April Bowlby), az 50-es évekbeli mozisztár kötögetéssel és a régi filmjeinek újranézésével próbálja egyben tartani magát (szó szerint). Cliff Steele, másnéven Robotman (Brendan Fraser) a balesetet szenvedett autóversenyző játékautókkal próbál menekülni a szörnyű valóságból. A 64 személyiséggel rendelkező Crazy Jane (Diane Guerrero) a festészetet, az egykori szupersztár pilóta Larry Trainor/Mr. Negative (Matt Bomer) pedig a kertészetet használja egyféle terápiaként.

A cselekmény a pilot második felére indul be igazán, a kötelező eredet-körök lefutása után. Chief ugyanis néhány napra elutazik, különc hőseink pedig egy kis tiltott kirándulásra indulnak a városba, ezzel szórakoztató és egyben megható pillanatokat is szerezve nekünk. Fokozzák a drámai hatást azok a jelenetek, amikor ezek a “szörnyetegek” próbálják elhitetni magukkal, hogy egyszerű, hétköznapi, “normális” emberek, akik gond nélkül besétálhatnak egy étterembe vagy bárba, anélkül, hogy ott elszabadulna a pokol. Azzal még nem lövök le semmit, hogy elárulom, ennek a kis kiruccanásnak meglesznek a következményei, de részletekbe természetesen már nem bocsátkozom.

Akiről még eddig nem esett szó, az az ügyeletes főgonoszunk, Mr. Nobody, a közkedvelt Alan Tudyk alakításában. Belőle is kapunk néhány képkockát, illetve az eredetét is megismerjük, és természetesen itt sincs okunk panaszra, hiszen Tudykról van szó, aki a tiszavirág életű Powerless után most újabb esélyt kap egy DC sorozatban, és ő ismét meghálálja a lehetőséget, reméljük, ezúttal több ideig marad képernyőn. Ha most egyszerűen leírom azt a szót, hogy Cyborg, akkor máris több szerepe volt ennek a karakternek a kritikámban, mint a pilot epizódban, az ő felbukkanása ugyanis még várat magára.

A Doom Patrol legnagyobb erőssége az egy csapásra megszerethető szereplőgárdája, az önreflexív, kikacsintós humora és a remek alakítások mindenki részéről. Nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van még ezekben a karakterekben, például Crazy Jane 64 személyisége közül egyelőre nagyon keveset láthattunk, én négyet tudok emlékezetből összeszámolni. Azt pedig mondanom sem kell, hogy akárcsak az összes szuperhősadaptáció esetében, a képregények előzetes ismerete ezúttal sem szükséges a sorozat élvezetéhez, csupán némi extrát biztosít számodra, ha te már jobban ismered a karaktereket a füzeteknek hála.

A végén még meg kell jegyeznem, hogy két nézőtábor csalódottan fog felállni a fotelből 58 perc után. Egyrészt a megrögzött Easter Egg vadászok, akiknek nem igazán lesz most dolguk, én legalábbis nem figyeltem fel semmi ilyesmire, de ha ti találtatok valamit, tudassátok velünk is. Illetve azoknak sem fog tetszeni a Doom Patrol, akik a kisgyermekükkel, esetleg szülőkkel/nagyiékkal akarják megnézni a pilotot, ha létezik egyáltalán ilyen tábor. Röpködnek a fuck-ok és a szexjelenetek, nem épp ideális matinéprogram a sorozat, ahogy már a Titans sem volt az.

Mindenki más azonban várhatóan remekül fog szórakozni ebben az első órában, ami pedig engem illet, állandó bérletet váltok erre a buszra a kirekesztett szuperhősök mellé.

Írta: Genzo

(képek: DC Universe, EW)

Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük