ÉVÉRTÉKELÉS – 2019
Idén három mozifilmmel jelentkezett a Warner/DC, és ezek érdekes módon három abszolút más világot és hangulatot képviseltek. Volt köztük hagyományos szuperhős eredet, brutális drámaként tálalt szellemi leépüléstörténet, valamint egy kevésbé ismert Vertigo képregény alapján készült adaptáció. Ha tömören akarunk fogalmazni, akkor azt mondjuk, hogy az idei DC filmek kétharmadával abszolút meg vagyunk elégedve, de vegyük ezeket sorra egy kicsit részletesebben is.
SHAZAM!
Áprilisig kellett várnunk az első DC mozira idén, de mondanunk sem kell, hogy megérte az a kis várakozás. A horrorfilmrendezők képregénymozis kitérőjére korábban is kaptunk már példákat (Scott Derrickson – Doktor Strange, James Wan – Aquaman), és most Davd F. Sandberg (Amikor kialszik a fény, Annabelle 2) csatlakozott ehhez az illusztris táborhoz. Az alapjaiban véve családi filmként, vagy akár vígjátékként funkcionáló Shazam-ba becsempészett némi horrort is, persze a korhatárbesorolás keretein belül, ezzel egy érdekes elegyet alkotva. Shazam/Billy Batson egy olyan karakter, aki bár a képregények lapjain 1939 óta jelen van, élőszereplős mozis adaptációban eddig nem láthattuk, így Sandberg és csapata úgymond tiszta lappal indulhatott a karakter nagyvászonra festését illetően, nem nyomta őket korábbi Shazam franchise-ok terhe és az ezzel járó elengedhetetlen összehasonlítgatás (Superman és Batman bőven tudna erről mesélni). Az eredmény pedig egy végtelenül szórakoztató, akár többször is újranézhető, indokoltan és korántsem zavaróan gyerekes humorú szuperhősmozi lett, tökéletes castinggal felvértezve. Zachary Levi olyan szinten lubickol Shazam szerepében, ahogy korábban Johnny Depp tette Jack Sparrowként, vagy Robert Downey Jr. Tony Starkként, egyszerűen nem tudunk elképzelni mást a villámmal díszített vörös jelmezben. Mark Strong hozza a tőle elvárható minőséget a főgonosz Dr Sivana életre keltőjeként, és a többi mellékszereplő is nagyszerű választásnak bizonyult. Ugyanakkor az az érdekes helyzet áll fent, hogy ezúttal nem a főszereplő Billy az, akivel a legkönnyebben tudunk azonosulni (persze vele is lehet), hanem a barátjával, Freddy Freemannel, aki szinte minket testesít meg a vásznon. Hozzánk hasonlóan rajong a DC szuperhőseiért, ereklyéket gyűjt és széles tárháza van hőslogós pólókból. Shazam körül pedig hamarosan felpörögnek az események, érkezik ugyanis a folytatás, valamint a Dwayne Johson nevével fémjelzett Black Adam szólómozi, ami a hős legfőbb nemezisével ismertet meg minket.
A BŰN KIRÁLYNŐI (The Kitchen)
A “gyerekes” szuperhőssztori után, de még a várva várt őrült bohóc érkezése előtt New Yorkban tölthettük a nyár végét, egész pontosan a híres Pokol Konyhája negyedben, ráadásul 1978-ban. Szemtanúi lehettünk annak, ahogy három gengsztert rács mögé dugnak, így a sanyarú házasélet fogságában túlélni próbáló feleségeik előtt megnyílik a szabadság és a függetlenség lehetősége. És, ha már úgyis azt csinálnak, amit csak akarnak, miért ne vennék át hűvösre került férjeik munkakörét, a New York-i ír maffia irányítását. Ollie Masters és Ming Doyle nem épp vaskos képregénykötetéből Andrea Berloff rendezett filmadaptációt, gyenge alapanyagból azonban ritkán születik nagyszerű adaptáció. Kidolgozatlan, sablonos karakterek jönnek-mennek, lövöldöznek és gengszterkednek ebben a logikai bukfenceket sem nélkülöző történetben. A három feleség szerepében Melissa McCarthy, Elisabeth Moss és Tiffany Haddish látható, és bár a kritikusok leginkább McCarthy alakítását emelik ki, nekem személy szerint Haddish játéka jobban bejött. Tovább gyarapítja a pozitívumok egyébként nem túl hosszú sorát az ügyesen kiválogatott soundtrack, ami természetesen a filmben ábrázolt korszak slágereiből szemezgetett, és ezek a dalok kontextustól függetlenül, ennyi évtizeddel később is megállják a helyüket ma is. Gyorsan feledésbe merült ez a próbálkozás, amely egyik –egyébként tehetséges, és jobbat érdemlő – színésznő munkásságának sem lesz a csúcspontja. Szerencsére nem is volt sok időnk ennek a filmnek az elszalasztott lehetőségein, vagy középszerűségén bosszankodni, hiszen beköszöntött az ősz, és vele együtt a 2019-es várólistánk egyik legelőkelőbb darabja.
JOKER
Van még olyan dícsérő jelző, amit nem aggattunk rá Todd Phillips rendezésére és/vagy Joaquin Phoenix alakítására? Talán nincs. A Joker elmesél egy lehetséges verziót arra, hogy miképpen válhat egy kicsit különc, beteg emberből a bűn bohóc hercege. Eközben pedig ijesztően aktuális képet fest egy olyan társadalomról, amelyik önszántából és lelkesen emeli piedesztálra a mániákus gyilkossá, szörnyeteggé vált Arthur Flecket, aki talán helyettük mos be egy jókorát annak a rendszernek, ami az utca szélére kényszeríti az egyszerű polgárait, majd jól beléjük is rúg, amíg a földön fekszenek. Többször is szavakba öntöttük már, hogy mekkora sikerszériát tudhat magáénak ez a film, kezdve a Velencei Filmfesztivál legrangosabb díjának, az Arany Oroszlánnak az elnyerésével, a hatalmas közönségsikeren és pozitív kritikai visszhangon át egészen az 1 milliárd dollárt meghaladó összbevételig, nem beszélve a kisebb-nagyobb rekordokról, amelyeket ezen az úton sorra megdöntött (legsikeresebb októberi nyitány, legjövedelmezőbb képregényfilm, legnagyobb bevételű R-besorolású mozi stb). A nemrég napvilágott látott Golden Globe jelölések között is négyszer találkozhatunk a Jokerrel, filmzene, rendező, főszereplő és legjobb dráma kategóriában. Továbbá arra is egyre komolyabb esélyeket látunk, hogy a jövő év elején esedékes Oscar felhajtásban is lesz miért figyelemmel követnünk a jelöltlista publikálását. A filmről két kritikát is lehoztunk, először Genzo írt egy spoilermenteset, majd Cathy foglalta össze a gondolatait, immáron spoilerekkel tarkítva. Továbbá azt is meg kell említenünk, hogy a december elseje és huszadika között tartott nagyszabású szavazásunk alkalmával a közönség, vagyis ti a Jokert választottátok meg az elmúlt évtized legjobb képregényfilmjének. Vagyis további dícsérő sorokra tényleg nincs szükség, tudjátok ti, hogy mennyire jó lett.
SOROZATOK
Legalább egy bekezdést arra is szánnunk kell, hogy idén tévés fronton is el voltunk kényeztetve DC tartalmakkal. Miközben folytatódtak olyan sorozatok, mint a Preacher, a Krypton, a Titans vagy az Arrowverzum címei, olyan figyelemreméltó új címekkel is gazdagodtunk, mint az instant kedvenccé avanzsált Doom Patrol, a sokkal jobb sorsra érdemes, és jelenleg megmentésre váró Swamp Thing, a talán haszontalannak vagy értelmetlennek bélyegzett alapötletből meglepően szórakoztató és izgalmas első évadot produkáló Pennyworth, vagy az év DC sorozatos nagyágyúja, a Damon Lindelof nevével fémjelzett, HBO gyártású Watchmen. Az év végefelé érkezett még egy új Harley Quinn animációs széria a DC Universe jóvoltából, aminek eddigi epizódjai egész jó szórakozásról gondoskodnak, fokozottan korhatáros keretek közt. Illetve itt volt még a CW idei nagy dobása, az Arrowverzumot mindenestől felforgató Végtelen Világok Krízise crossover esemény, amelynek számos easter egget és cameót tartalmazó első három részét december elején láthattuk, a hátralevő két epizód pedig majd január 14-én érkezik.
Amint az látszik, a 2019-es évre nem mondhatjuk, hogy unalmas vagy tartalmatlan lett volna, és az előttünk álló 2020-as esztendő felé is bizakodóan tekintünk, de erre egy másik cikkben bővebben kitérünk.
Írta: Genzo
(képek: EW)
Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!
Címkék: Crisis on Infinite Earths, Doom Patrol, Harley Quinn, Joker, Pennyworth, Shazam!, Swamp Thing, The Kitchen, Watchmen