KÉPREGÉNYKRITIKA: Hal Jordan and the Green Lantern Corps vol.1 – Sinestro’s Law (DC Rebirth)

A Rebirth 2016-ban egy hasonló restartot jelentett a DC képregényes univerzum számára, mint a 2011-ben indult New 52. Ezek célja általában, hogy az alkotók valamelyest tiszta lappal kezdhessenek új történetekbe, és ezzel potenciálisan új olvasókat is szerezzenek, akiknek nincs kedvük többezer füzetet bepótolni azért, hogy megértsék az aktuális sztorikat. Egy ilyen újraindítás ad egyféle megnyugvást az újdonsült olvasóknak, hiszen ha a képregénykötet borítóján azt írja, hogy “Volume 1”, akkor az azt sugallja, hogy nem maradtak le semmiről, ez a történet eleje, bátran neki lehet ugrani az olvasásnak. Ez azonban nem minden Rebirth történetre igaz, például a most tárgyalt Sinestro’s Law-ra sem, legalábbis nem teljesen.

A cselekmény egy érdekes felütéssel kezd. A durván megöregedett Sinestro és a Sárga Lámpások átvették az uralmat az univerzum felett, miután a Zöld Lámpás Alakulatnak nyoma veszett, sőt az is lehet, hogy kihaltak (rafinált tipp: mivel a sorozat címében szerepel a nevük, valószínűleg nem). Az Oa helyett egy Warworld nevezetű világ áll az univerzum közepén, ahol Sinestro tengeti uralkodóként a napjait, és itt található egy Fear Engine (Félelemmotor) névre keresztelt szerkezet is, ami az élőlények félelmét szívja magába, és ezzel táplálja a Sárga Lámpások gyűrűjeit. Ami pedig a zöld csapatot illeti, egyetlen hős maradt a gáton, soha nem fogjátok kitalálni, hogy ki (rafinált tipp: nézzetek a címre). Hal Jordan gyűrű nélkül, amolyan törvényen kívüli szökevényként bujkál egy kihalt bolygón, de aztán elhatározza, hogy felderíti az alakulat hollétét, és a puszta akaraterejével egy új gyűrűt alkot magának. Az alakulat azonban az univerzum egy másik szegletén titokzatos módon felbukkan, és fogalmuk sincs arról, hogy mi történt amíg távol voltak. Sinestro eközben eggyé válik Parallax-szal, így visszanyeri a fiatalságát, és ezennel minden adott egy nagyszabású csatához.

Ez az alapszituáció a korábbi Zöld Lámpás kötetek és események következménye, amelyeket személy szerint nem olvastam, de ezek ismerete nélkül is élvezhető a történet, persze akkor teljes az élmény, ha átrágjuk magunkat az előzményeken is. Én azonban szándékosan nem tettem, ugyanis arra voltam kíváncsi, működik-e a kötet önmagában, mennyire érvényes az a Volume 1 felirat a borítón.

A Sinestro’s Law egy nagyszabású űropera első fejezete, ami legnagyobb részben az akciókra koncentrál, de azért kapunk néhány érdekes karakterpillanatot és jó párbeszédet is. A bunyóknál azonban mindent beleadtak a készítők, percekig bámulhatjuk a gyakran előforduló duplaoldalas képeket, amelyeknek érdemes elveszni a részleteiben. A grafika teljes mértékben teljesíti a jelen kor elvárásait, a hagyományos szuperhőssztorik képi-és színvilágával operál, és bár az eredetiség vagy újszerűség vádja nem igazán érheti, azért bőven látványos és működőképes. Ugyanez elmondható magáról a történetről is, ami nem túl emlékezetes vagy meglepő, de arra a pár órára leköti az olvasót. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy ez nem egy teljes sztori, csak annak a kezdete, egy első fejezet, amit még további hat ilyen könyv követ, így különálló történetként kezelni nem érdemes. Összességében azt mondom, hogy kezdésnek ez tűrhető volt, és kíváncsi leszek, hogyan szövődik tovább a történet, a folytatások elfogyasztására ugyanis még nem volt időm.

Azoknak tudom ajánlani ezt a kötetet, akik szeretnének egy akciódús űrkalandot olvasni, és szeretik ezeket a karaktereket, akik pedig esetleg ismerik az előzményeket is, azoknak talán még jobb szórakozást nyújt a Sinesto’s Law.

Írta: Genzo

Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!