KÉPREGÉNYKRITIKA: Justice League: Origin (New52, 01-06)

A DC Comics 2011-ben arra a döntésre jutott (nem először, és nem utoljára), hogy tiszta lappal kezdi újból az univerzumát építeni, ennek a procedúrának pedig a New52 nevet adták. Ez a szám pedig természetesen nem véletlen, hiszen ennyi új sorozattal vágott neki a kiadó a nagy újrakezdésnek. Ezen kívül az 52-es szám azért is fontos a DC történetében, mert 2006-ban “52” címen adtak ki egy sorozatot, heti megjelenéssel egy éven keresztül, amelyben a füzetek is épp ennyi idő történéseit mesélték el a Végtelen válság (Infinite Crisis) című esemény után. Azóta pedig egy újabb restartra is sor került, 2016-ban Rebirth címszó alatt, a koncepciója pedig ugyanaz, mint a New52-nek: magukhoz édesgetni azokat a potenciális olvasókat, akik érdeklődnének a műfaj (és a DC hősei) iránt, azonban fogalmuk sincs, honnan kezdjék, hiszen előttük áll sokezer képregényfüzet rengeteg sorozaton belül, amelyek cselekménye nem egyszer szorosan kapcsolódik egymáshoz, és a füzetek sokszor oda-vissza utalnak egymásra. Ebben a káoszban egy új olvasó nyilván elvész, vagy az egész univerzum bonyolultságát látva bele sem kezd a sorozatok követésébe. De egy újraindított felhozatal már sokkal kecsegtetőbben hangzik, és jó belépőnek bizonyulhat a képregények nem egyszer kaotikus világába. A New52-féle Justice League sorozat első története márpedig pontosan ilyen.

Azért is esett a választásom a hat évvel ezelőtti rebootra, mert a DCBU érezhetően ezekből a sorozatokból (is) merít inspirációt, jelen cikk megírásának apropója pedig a vészesen közelgő Igazság Ligája mozifilm premierje, ami nem kevés motívumában hajaz a New52-féle liga első történetére.

A sorozat első hat füzetét kitöltő Origin névre keresztelt történet nem árul zsákbamacskát a címével. Egyetlen szándéka, hogy elmesélje a Liga megalakulásának történetét, és az első közös csatájukat, amely során megtanulnak igazi csapatként együtt dolgozni. Ebből kifolyólag az Origin egy hagyományos eredettörténet minden jellemzőjét (jót és rosszat) tartalmazza, viszont a kitúzött célját gond nélkül teljesíti: jó ugródeszkát biztosít az új olvasóknak, hogy aztán elmerüljenek az amúgy 50+ füzetet számláló sorozatba.

A történet szerint öt évvel járunk a jelen előtt, a világ csak most kezd ráeszmélni, hogy mindenféle jelmezes hősök randalíroznak a városban, hallottak valamit egy földönkívüli, Superman nevű fickóról is, de még nem igazán tudják hova tenni a jelmezes igazságosztókat. Ebben a környezetben ismerjük meg egyesével a liga tagjait, először Batmant és Zöld Lámpást, akik javarészt ketten osztoznak az első füzeten, egy vicces szópárbajokban bővelkedő közös akció keretein belül, amely során néhány paradémonra és valami rejtélyes dobozokra vadásznak. Ugye mondtam, hogy a film sokat merít innen? Később aztán sorra jön a többi tag, Superman, Flash, Aquaman, Wonder Woman és Cyborg személyében (szintén kísértetiesen hasonlít ez a felállás a filmplakáton látottakra, persze Lámpáson kívül). Utóbbi az egyetlen hős, akinek a teljes eredettörténetét megkapjuk ebben a hat füzetben, a többiek csak említés szintjén (vagy még úgy sem) mesélik el a magukét. Ez is logikus húzás, hiszen Cyborg a New52-ben lett csak a Liga tagja, leváltva ezzel Marsbéli Fejvadászt, aki a StormWatch nevű csapatot erősítette inkább a 2011-es restarttól kezdve.

Miután minden hős útja ugyanahoz a csatához vezet, lassan rá kell jönniük, hogy csak csapatként együttműködve győzhetik le szolgálatra kirendelt főgonoszunkat, Darkseid-et (az első történet egyből a nagyágyúval támad, hogy ezzel is felkeltse az olvasók érdeklődését). Vajon sikerül nekik? Vajon képesek lesznek összedolgozni ezek a teljesen különböző világokból származó hősök? Megtudjátok, ha elolvassátok a sztorit, bár szerintem sejtitek.

Az egyik fantasztikusan mutató duplaoldal a sokból.

Az Origin inkább a látványos csatákra és a hősök bemutatására fókuszál, mint egy érdekfeszítő történetre, de ez ilyen esetben megbocsátható, hiszen ez csak egy nyitóepizód, ha tévésorozatról beszélnénk, ez lenne a pilot, és annak tökéletesen meg is felel. Már a hatodik füzet vége belebegteti a történet folytatását, ami sokkal nagyobb izgalmakat ígér, miután letudta az olvasó ezt a kötelező bevezetőkört. Ugyanakkor sablonossága ellenére nagyon élvezetes olvasmány, gyönyörű képekkel illusztrálva (továbbra is Jim Lee a szuperhősrajzolás egyik legnagyobb királya), rengeteg monumentális duplaoldalas képpel és minden létező látvány-és humor elemmel, ami egy újdonsült olvasót becsalogat ebbe az univerzumba. Ha tehát eddig nem volt alkalmad elolvasni ezt a képregényt, akkor már csak a közelgő film miatt is ajánlott nekikezdeni. Külön említést érdemel, hogy a Kingpin kiadónak köszönhetően magyarul is olvashatjuk a történetet, hiszen az ongoing Batman sorozatukba belefoglalják épp ezt a hat füzetet. Jelenleg a második résznél tart a megjelenés, érdemes tehát megrohamozni az újságárusokat.

A Kingpin-féle Batman #23 borítója, ami eredetileg a Justice League #1 mára ikonikussá vált címlapja.

Írta: Genzo